Tisztelt Ügyfelünk! Az oldalaink működtetéséhez sütiket használunk, további részletekért kérjük, olvassa el az Adatvédelmi tájékoztatónkat
          
Dessewffy József és Kazinczy Ferenc levelezése a házasságról
Dr. habil Láczay Magdolna

Divatos dolog manapság a házasság válságáról beszélni, írni. A szépirodalom mellett, amelyik legfeljebb vonzó vagy visszataszító eseteket mutat be, a szakirodalom igyekszik emberhez méltó együttélés kialakításához segítséget adni. Csakhogy a probléma - mint ahogy a házasság is - nem új. Bizonyításul a múlt század elejéről idézünk a két jó barát egymásnak írt leveleiből.
Gróf Dessewffy József szabolcsi főnemest őszinte meghitt barátság tűzte a magyar nyelvújítás koronázatlan királyához, Kazinczy Ferenchez. Leveleikben nemcsak politikáiról, tudományról, gazdálkodásról, hanem házasságuk legrejtettebb titkairól is írtak.
Bizony szokatlan gratuláló levelet küldött a még nőtlen Dessewffy az újdonsült férj Kazinczynak:
„Aki körülnézi magát a világban, látja, hogy igen kevés házasság van 6, 7 esztendő múlva marlom vagy ízetlenség nélkül." Az okokat kutatva az ifjú gróf a házasulandók éretlenségét találta legelső hibának. Az elkapkodott választás helyett azt tanácsolja, hogy "anélkül hogy ideálékat hajházó legyék valaki, válasszon, ha házasodni akar, és nem mindegy, Czudar Katát vagy Finnyás Erzsókot veszi-e Bobó István magának feleségül. Bolond Józsi válogat, de Okos Ferenc választ a fejérnép között."
A párválasztás régen sem volt könnyű, bár tagadhatatlan, a szülők ezt legtöbbször maguk döntötték el, de ha mégsem így történt, akkor néha évekig kellett várni a boldogító - igen kimondására. Szerencsés volt az a pár, amelyik egymásnak és a szülőknek is megfelelt, de még ekkor is legalább fél évet várhattak az esküvőre, mert ennyi időre szükség a mennyegző-készületekre", aminek fontos része volt, hogy a vénasszonyok, kisasszonyok és a család bennfentesei mindent jól összezavartak, tele torokkal terjesztették, hogy sok kérője van és volt a kisasszonynak.
Milyen házasságok köttettek így? Dessewffy véleménye szerint "Mai nap majd minden házasság merő alku". Az ő házassága Sztáray Laurával – természetesen úgy vélte – , hogy  mentes volt ezektől a buktatóktól. Még egybekelésük előtt megfogalmazta, hogy mit kíván a feleségétől, és ez nem volt kevesebb, mint: "Hazáját férjénél még jobban szeresse, a jó ebéd előtt jól gazdálkodjon... mind egyék,- mind szóljék az asztalnál szája,… De rossz csúf hírt másról sohase beszéljen,…Dolgokat említsen, és ritkán ítéljen. Délután küldjön ki engem a mezőre. Kérjen hogy vigyázzak rétre s az erdőre."
A gondos háziasszony ezek után szánhatott néhány órát saját magára is. Dessewffy azt szerette volna, hogy felesége derűs, jókedvű legyen mindig, mert boldogtalan élőt nem tűrt maga mellett, kivált ha szereti vagy szerette." Dessewffyné dicséretét Kazinczy fogalmazta meg. Ő "urának nemcsak a szerelem legboldogabb óráiban van boldogítására, hanem a Lélek concepcióiban is osztozik vele." A nők helyzetét, számos gondjukat az egyre növekedő családjukban figyelmen kívül hagyták. Igaz a gyermeknevelést, és ezzel együtt a nőnevelés új szemléletét is e kor férfiúi fogalmazták meg, de hogy miként képzelték el a saját családjukban, azt nehéz utólag megmondani. Vannak azonban árulkodó vélemények, ami szerint a teremtés koronájának ékesítésére történik minden ezután is. A gyermekáldást is saját dicsőségükként könyvelték el. A mai családtervezés és csökkenő gyermekvállalás korában idegenkedve olvassuk Kazinczy sorait: "Én öt esztendő alatt csak háromnak lettem atyja... de nincs mit szégyenkeznem, mert feleségem ezen öt esztendő olta a mai napig még csak két holnapot töltött úgy, hogy gyermek ne volt volna vagy emlőin vagy kebelében." Dessewffy szép és egészséges gyermekeinek láttán Kazinczy még saját feleségének is elfogadna barátjától gyermeket.
Mosoly és visszatetszés nélkül nem olvashatjuk azt sem, hogy Prónay László egyik lányát is elvinné hozzá, hogy "teremtsen méltó unokát annak a derék embernek."
A kiváló tulajdonságok átadását, szaporításának ilyen módját szerencsére akkor sem tartották követendőnek, és nem valószínű, hogy Kazinczymé, Török Sophie grófnő örömmel fogadta volna az efféle fellobbanást a nála húsz évvel idősebb férjétől, aki ugyan országosan ismert költő és tudós volt, de a rang és birtok dolgában mégsem vitte sokra. Kincsestárukban csak a levelek és gyerekek száma nőtt. Csodálkozhatunk-e, ha hat évvel házasságkötésük után megjelent az elégedetlenség. Az egymás iránt érzett megbecsülést, ragaszkodást mutatja azonban, hogy nem váltak el ágytól, asztaltól, hanem házasságuk megőrzésén, megjavításán munkálkodtak. A megtartó szeretet örömét, vigaszát évek múltán, rossz termésű, nehéz időben fogalmazta meg Kazinczy Ferenc, mintegy, hitet téve a házasság, a család és az őszinte barátság mellett. "Az minden vigasztalásom, hogy ennyi rossz között ismerlek téged (Dessewffyt), s feleségem és négy gyermekeim csendes körében feledhetem néha, amit utálnom kell."

A levelek olvashatók a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kutatótermében