Tisztelt Ügyfelünk! Az oldalaink működtetéséhez sütiket használunk, további részletekért kérjük, olvassa el az Adatvédelmi tájékoztatónkat
Régi Szabolcs, Képes Szabolcs...
 
Egy régi-régi újságot lapozva szemem azon akad meg, hogy: "december elsején nyílik az újonnan berendezett Korona-szálló, étterem és kávéház". Néhány oldallal arrébb pedig a fővárosi nívót mutató, átalakított Nagykorona éttermének és kávéházának fotóját csodálhatom, amelynek csak a tönkrement, varázsavesztett képét ismerem. Az egykori nyitást egy 1937-ben íródott helyi szépirodalmi és társadalmi képes folyóirat adta hírül.
 
A Képes Szabolcs címmel évente tízszer megjelenő lap főszerkesztője és egyben fotográfusa Elek József volt, aki családi lapot akart olvasói kezébe adni. Irodalmi művek, művészi és riportfotók, hírek és keresztrejtvény; sport, orvosi és divattanácsok mellett a hirdetések is vonzották az előfizetőket.
 
Lapozgatva a lassan két emberöltővel ezelőtti oldalakat ismerős nevekre bukkanok. Vietórisz József verse, Méreiné Juhász Margit karácsonyi hangulatot idéző novellája mellett Jósa Jolán nevére figyeltem fel. A nyíri drámáról szóló írásában nem a társasági élet szabályairól, hanem a nyírségi népdalokról írt. Örömről, bánatról, dologról és lustaságról idéz egy-egy helyi nótát. Ki tudja, hányan ismerik ma? Nemzedékeket nevelt dr. Marssó József tanár, aki az ezüstös szélhárfa bemutatása kapcsán írt a természet és az élet viharairól. Mindenkiről nem is emlékezhetek meg, mert elragad a böngészde sok híre. Gondolatban az 1937-es Zrínyi Ilona utcára megyek sétálni, ahol elegáns hölgyek és urak délutáni korzózását vonzó kirakatok, ragyogó ruhák tették színessé. Legalábbis erről vallanak a hirdetések. A "biztos sikert garantáló jó fazont" Ferenczy Imre úriszabó műhelye kínálja, szőrmebundák, rókák, prémek Simkovics szűcsnél kaphatók, a divatárut, ajándékot Mayer Ágoston divatüzlete ajánlja. Mint könyvszeretőnek, Szántó Ernő könyvkereskedésénél érdemes megállni. A Képes Szabolcs könyvajánlatán okosodva kereshetem itt Makkal Sándor történelmi regényei közül az 1937 karácsonyára megjelent, A magyarok csillaga, vagy Nagy Lajos: A falu arca című regényét. Az idő a két szerző nevét nem homályosította, könyveik negyvennégy év múltán is újabb kiadásokat érnek meg.
Bármilyen változatos és elmélkedésre csábító a könyvesbolt kirakatában az irodalom –  amelyik ha jó, több generációnak készült – tovább megyek, és az adaptációját a moziplakátokon keresem. A Hungária filmszínház a Bovarynét hirdeti Póla Negri főszereplésével. Az új, nagy sztár, Marlene Dietrich filmjét, a Mártirasszonyt az Uránia játssza. A magyar filmek közül megkezdődött a hírverése Páger, Kabos, és Erdélyi Mici Szerelemből nősültem című filmjének.
Hogy ne csak kedves időtöltésem tárgyait vegyem észre, a felidézett sétáló utcában, a Zrínyi Ilona utca 2. szám alatt máris Izsák József boltja előtt találom magam, ahol illatszerek, szappanok, takarítószerek és festékek láthatók. Mellette észreveszem a rádióboltot, annál is inkább, mert különböző eladó lámpák világítják. Vele szemben a csábítás utolsó lépcsője, a hármas szám alatt a Takarékosság irodája. Csekkönyv váltható itt, amellyel Nyíregyháza ötven nagyválasztékú üzletében vásárolhatok. A sarkon a Bethlen utcára térek, és ismét könyvkereskedés, amelyet tulajdonosáról Fábiánnak mondanak, és benne játékok is kaphatók. Vele szemben Marsalkó fűszerkereskedése, és ahogy a fejem forgatom, feltűnik Madarász Hella fényképészeti műterme.
Meggondolom sétám irányát, és egy jó fagylalt reményében elindulok a Luther-ház felé. Útközben látom, hogy Garay Zoltán műszerész, Mendek fotós, és Németh József férfiszabó táblája milyen kecsegtető ajánlatokat tesz. Fáradt lábamra gondolok, amelynek már sajogni kellene, de akkor feltűnik a hirdetés, miszerint utolérhetetlen a Stibli cipő, aztán arra, miért kellene egyetlen séta alkalmával elmenni a Vay Ádám (ma Dózsa György) útra, a bútorbolthoz, megnézni a fűtés és vízvezeték vállalat kirakatát a Víz utcán, összeírni a tánctanárokat, jelentkezni nyelvtanfolyamra a Szarvas utcán, vagy főzőtanfolyamra az Iparosok székházában?
Valóban belefáradtam, és amikor leülök a Kossuth téren, nem tudom, hogy Papp Dénes kalaposmester cégtábláját hol láttam: 1937-ben a Luther-házban, vagy 1981-ben a Rákóczi utcán, és csak ekkor jut eszembe, hogy az utolsó előtti békeévben legfeljebb a nagyapám vehetett itt kalapot.
Változik a város. Talán jobban, mint vele egyidős városaink közül bármelyik, mégis marad benne valami állandóság, amely a hangulatát, otthonosságát adja.
Ehhez is jó útikalauz ez a folyóirat. Vajon mit ajánl a régi divatposta? Sajnos, az anyagok nagy részének a nevét sem ismerem, az ajánlás is idegenszerű, de amit a kosztűmről mond, azt érdemes megjegyezni. A szoknya kockás, vagy csíkos; a kabát egyszínű, amelyet színben hozzáillő prémmel díszítettek. Az estélyi ruhák sima fazonúak voltak, ma is felvennénk. 1937-ben a fekete, a borvörös és a valliskék a divat, amit alkalomra fémmel átszőtt anyagokkal variáltak.
Azok, akik átélték ezt az időt fiatalon, nyilván még több emléket idézhetnének. Megkezdődhetne – az … emlékszel? … és akkor tudod mi történt? – beszélgetés, ami feltétlenül azzal folytatódna: … és aztán mi lett vele? Ennyi idő után a pusztítás és az elmúlás mindenüvé bement hívatlanul is. Elvitte a rokonokat, a barátokat, és ami az élőknek a legjobban fáj, a fiatalságot. Az élet rendjén nem változtat a nosztalgia, legyen mégoly divatos is, nem is ezért fogtam tollat.
 
Egy folyóirat, amelyben – mi tagadás – jócskán található olyan írás, kép is, ami a mi életünktől távol esik, és egy régi úri osztály életét örökíti meg, ennél sokkal többre volt képes. Tájékoztatta, érdeklődővé tette az 1937-es Nyíregyházát. Írt és hirdetett benne mindenki, aki számított. Sporthíreit, humorát, postáját még nem is idéztem, de így is érzékelható, hogy egy viszonylag kis közösségnek szóló sajtótermék milyen gazdag forrásanyaga a honismeretnek, a város történetének, múltunknak, jelenünknek.
 
Megjelent: KM-1981.08.02.
 
Láczay Magdolna