Tisztelt Ügyfelünk! Az oldalaink működtetéséhez sütiket használunk, további részletekért kérjük, olvassa el az Adatvédelmi tájékoztatónkat

Nyíregyháza története. I. A 13. századtól a román megszállásig (1919). Szerk. Németh Péter. Nyíregyháza, 2010. 504 p.
Még érezni a könyvön a nyomda szagát, még nemigen olvasta végig senki sem, de hívjuk fel rá a figyelmet, hogy minél többen tudják: 2010 szeptember közepén egy nagyon fontos, félezer oldalas mű jelent meg Nyíregyháza története I. A 13. századtól a román megszállásig (1919) címmel.
 
A kötet szerkesztője, Németh Péter kiváló munkatársakat választott maga mellé. Az első fejezetet Lóki József jegyzi, aki rengeteg képpel és ábrával mutatja be azokat a természetföldrajzi feltételeket, amelyek meghatározták az itt lakók életét. Németh Péter a középkori Nyíregyházáról ír, elsősorban az oklevelekben fennmaradt adatokra támaszkodva. Takács Péter a kora újkori időszakról (1526–1752) értekezik irodalmi, esszéisztikus stílusban. Kujbusné Mecsei Éva az újjátelepítéstől 1848-ig ábrázolja a tényeket és folyamatokat úgy, hogy az igazgatástörténeti változások részletes leírása mellett érzékletes képet kapunk a hétköznapi életről is. A legnagyobb forrásbázissal és szakirodalommal Bene János találkozhatott, aki az 1848 és 1919 közötti időszakot dolgozza fel, fő rendezési elvül a kronológiát választván.
Mindennek megvan az ideje. Most örülni kell, hogy ez az új könyv napvilágot látott. Egy-másfél évig könyvismertetések jönnek, amelyek részletesebben szólnak a kötetről, többnyire udvariasan, a pozitívumokat kiemelve. Ezt követően pedig megszületnek majd az alapos értékelések, bírálatok, amelyek akár a műegész, akár egy-egy fejezet koncepcióját, téziseit, stílusát elemzik, a hiányosságokra és tévedésekre is rámutatnak. Így épül be a köztudatba, inspirálja a szakmát vitára és újabb kutatások elvégzésére, ugyanúgy, mint a korábbi várostörténeti monográfiák esetében történt. Merthogy Nyíregyháza gazdag e tekintetben, 1886 óta hét összefoglaló, áttekintő munka jelent meg a városról. Ez a 2010-es mű nemcsak az elődök értékes írásait használja fel, hanem épít a legújabb várostörténeti cikkekre, tanulmányokra, kötetekre is, amelyeknek egy részét egyébként maguk a szerzők alkották meg több évtized alatt.
A szerkesztői utószóból tudjuk meg, hogy ez a munka egy négy kötetesre tervezett sorozat első darabja. A második az ebbe a kötetbe szánt, határidőre el nem készült fejezettel indulna Nyíregyháza társadalma 1849–1919 között címmel, s ez vezetné be az 1919 és 1990 közötti időszakról szóló részeket. A harmadik kötet feladata lenne az oktatás, a közművelődés és a köztéri alkotások bemutatása. Önálló kötetben kellene ismertetni az utóbbi években hatalmasra felduzzadt régészeti leletállomány alapján a honfoglalás kori és azt megelőző időszakokat.
Egy terjedelmes szakkönyv elengedhetetlen feltétele a név- és helymutató, amely itt is megkönnyíti az olvasó dolgát Erdélyi Tamás révén. Szintén fontos követelmény, hogy legyen egy lektor, aki a szerkesztő és szerzők legjobb barátjaként néhány hibára, következetlenségre még megjelenés előtt felhívja a figyelmet. Például arra, hogy hasznos lett volna a megjelentnél részletesebb és pontosabb tartalomjegyzék. Sajnálatos, hogy a kötetnek nincs lektora.
A monográfiák a történeti szakirodalom útjelzői, megmutatják, hogy a kisebb-nagyobb közösségek számára mennyire fontosak a gyökerek, illetve hogy a múltból mit lát, mit tart fontosnak a jelen. Örüljünk tehát, hogy Nyíregyházának 1987 után újra van egy monográfiája, reménykedjünk, hogy a közeljövőben elkészülnek és megjelenhetnek a teljességre törekvés jegyében az újabb nagy témákat és a legújabb korszakokat felölelő további kötetek.
Gratulálunk a szerkesztőnek és a szerzőknek e hatalmas munkához!
 
Galambos Sándor
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár
 
(Megjelent a Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 6. kötetében, 2010-ben.)